Írni szeretek, csak nem magamról, pontosabban a bemutatkozás nehéz. Vajon mi érdekel titeket? Foglalkoztok azzal, hogy a regények mögött álló írók valójában kicsodák, honnan jöttek, és mi mozgatja őket?
El Kazovszkij mondta egyszer azt, hogy akkor jó festő valaki, ha nem kell ismerni az életét ahhoz, hogy megértsük a műveit. Szerintem ez nagyon furcsa kijelentés egy művésztől, hiszen a műalkotások nagy része (leszámítva a megrendelésre készülő képeket, zeneműveket, irodalmi alkotásokat) a szerzőből fakad, a saját élete, tapasztalatai, félelmei és álmai inspirálják, a kérdések amik foglalkoztatják, a vágyak amiket szeretne megélni.
Pszichésen sérült felnőttek közt felnőni nehéz dolog. Folyton megkérdőjelezed a saját valóságodat. Lehet úgy élni, hogy az ember eltemeti magában a traumákat, de az élet már sosem lesz ugyanaz, mint előtte, és minden egyes bántalmazás elkíséri az embert egy életen át, formálva azt ahogyan a világot látja, és ahogy magára tekint ebben a világban.
Nyomozó akartam lenni, de nem jött össze, helyette pszichológia szakon diplomáztam. Mióta az eszemet tudom, próbálom megérteni a különféle traumák természetét, a torzulásokat amiket egy ember lelkében okozhaz, és a folyamatot, hogy egy bántalmazott ember miért és hogyan válhat maga is bántalmazóvá, hogyan adódik át generációról generációra ugyanaz a mintázat. Nehéz témaválasztás, és a mai társadalmunk még nem is áll készen arra, hogy mindenkinek a polcán glédában álljanak az ilyenfajta felvilagosító szándékú könyvek, de bízom benne, hogy apránként bekerül a köztudatba, hogy a bántalmazás nem az első pofonnál kezdődik (hanem már jóval korábban), és hogy az áldozatok érdekeit nem az szolgálja, ha a történeteiket sutyiban a szőnyeg alá söpörjük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése