Ugrás a fő tartalomra

Magyarázom magamat

Ez a blogolás cucc tényleg nem nekem való, de igyekszem belejönni, mert... beképzeltség vagy sem, szerintem fontos témákat feszegetek a regényben, és nagyon szeretném, ha minél több emberhez eljutna ez a könyv ami persze a mai politikai környezetben felér egy öngyilkossággal. Transzgenerációs traumák, depresszió és öngyilkossági krízis, gyermekbántalmazás és elhanyagolás, múlttal való szembenézés és érzelmi újratanulás; sok regény kapható ezekben a témakörökben, de még mindig nem éri el az emberek ingerküszöbét annyira, hogy elgondolkodjanak a saját gyereknevelési stílusukon, a másokhoz való hozzáállásukon, és azon, hogy ideje lenne a múltjukban rejtőző szörnyekkel szembenézni, akár elszámoltatható az illető aki a traumát okozta, akár nem.

A főhős, Angéla, borderline személyiségzavarban szenved. Többszörösen traumatizált, gyerekkora óta. A matektanárja tizenkét éves korában megerőszakolta, nárcisztikus anyja pedig nemhogy nem állt mellette a történtek után, de egyenesen őt tette felelőssé miatta, és lépten-nyomon megszégyenítette, megalázta, debilizálta nyilvánosan is és a négy fal közt is, még akkor is, amikor Angéla már felnőtt volt, saját élettel. Az erőszak és az anyja reakciója egy életre kőbe véste Angéla számára, hogy a világ rossz, gonosz, veszélyes és pusztulásra érett, és a trauma-újrajátszásnak "köszönhető", hogy a házassága is balul sül el, amikor kifog magának egy nárcisztikus, erőszakos embert, aki ugyanúgy gyötri és bántalmazza érzelmileg, mint ahogy az anyja tette gyerekkora óta. Ebbe az előéletbe robban bele elemi erővel a szexuális indíttatásból elkövetett gyermekgyilkossági ügy, amit fel kell göngyölítenie.

A tragédia elkerülhetetlen, és nagyot fog szólni.

Ha tudni szeretnéd, hogyan küzd meg Angéla a démonjaival, és hogy kézre kerül-e a gyerekgyilkos, a Rukkola könyváruházban megvásárolhatod a regényt:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

De hát miért nem kért segítséget?

A címben szereplő kérdés minden egyes alkalommal elhangzik, mikor a sajtóban megjelenik valami hír arról, hogy egy nőt egy vagy több alkalommal molesztált vagy megerőszakolt valaki a közvetlen környezetéből 5-10-20 évvel ezelőtt (magyar és külföldi példát is dögivel lehetne hozni a jelenségre). Hát mégis miért nem kért segítséget a szerencsétlen akkor amikor történt, miért nem ment azon frissiben rendőrségre, hát könyörgöm miért 10 év után kell hisztizni és kitalálni hogy őt jaj de mennyire megerőszakolták, hát ha egész eddig nem szólt, akkor csak élvezte, nem? Biztos a pénzre hajt a kis ribanc, a zsíros kártérítésre, nem? És amúgy is, a rohadt kis ribancoknak ez kell, hogy rongyosra keféljék a pinájukat, aztán mennek sírni, hogy őket jaj mekkora trauma érte, nem? Hát nem. Nem állítom, hogy egyáltalán nincs olyan nő, aki kamuból talál ki egy erőszak mesét, mert például bizonyos anyagi javakra szeretne ezáltal becstelen módon szert tenni, vagy bosszút állni a volt házastársán, és rájuk
Megjegyzés küldése
További információk

Vigyázz, kin segítesz a bajban

Találtam egy képet az interneten, ami szerintem teljesen mást jelent, mint amit a készítője mondani szándékozott vele, de nagyon jól tükrözi a belénk nevelt sémákat. Mert mit is jelent első ránézésre: én megmentelek, erre te hálából megölsz. Én segítek neked, erre te hátba szúrsz. Én önzetlen vagyok veled, erre te kihasználsz és cserben hagysz.  Ha jobban megnézzük a képet, szembeötlik egy másik olvasata is, ami viszont ezerszer nagyobb gyomorba rúgás: annyira se becsülöm magamat, hogy előbb saját magamon segítsek, és csak azután törődjek a te bajoddal, hogy én már rendben vagyok. Aki mégis ezt teszi, azt mondják rá, hogy önző. Magával foglalkozik elsőként, magát rakja az első helyre, és mindenki más csak ezután jön, micsoda neveletlen és tiszteletlen dolog. Na kérem szépen, ezt azért tegyük egy kicsit tisztába. Vannak nárcisztikus emberek, akik mindenkin gátlástalanul átgázolnak, hogy az ő kívánalmaik azonnal és haladéktalanul megvalósulhassanak, legtöbbször mások kárára; ez a bejegyz
Megjegyzés küldése
További információk

Kezdjük az elején

Írni szeretek, csak nem magamról, pontosabban a bemutatkozás nehéz. Vajon mi érdekel titeket? Foglalkoztok azzal, hogy a regények mögött álló írók valójában kicsodák, honnan jöttek, és mi mozgatja őket?  El Kazovszkij mondta egyszer azt, hogy akkor jó festő valaki, ha nem kell ismerni az életét ahhoz, hogy megértsük a műveit. Szerintem ez nagyon furcsa kijelentés egy művésztől, hiszen a műalkotások nagy része (leszámítva a megrendelésre készülő képeket, zeneműveket, irodalmi alkotásokat) a szerzőből fakad, a saját élete, tapasztalatai, félelmei és álmai inspirálják, a kérdések amik foglalkoztatják, a vágyak amiket szeretne megélni. Pszichésen sérült felnőttek közt felnőni nehéz dolog. Folyton megkérdőjelezed a saját valóságodat. Lehet úgy élni, hogy az ember eltemeti magában a traumákat, de az élet már sosem lesz ugyanaz, mint előtte, és minden egyes bántalmazás elkíséri az embert egy életen át, formálva azt ahogyan a világot látja, és ahogy magára tekint ebben a világban.  Nyomozó aka
Megjegyzés küldése
További információk