Ugrás a fő tartalomra

Lássuk a regényemet, hogy legyen miről beszélni!

Nem csicsázom túl a dolgokat, íme a fülszöveg:

Egy elhagyatott épületben egy kislány megcsonkított holttestére bukkan néhány urbex fotós, és a nyomozó szervek számára nagyon hamar világossá válik, hogy ez az eset összefüggésben állhat egy négy évvel korábbi, kísértetiesen hasonló és máig felderítetlen gyermekgyilkossági üggyel. Csékó Angéla hadnagy nyakába szakad a feladat, hogy csapatával együtt kézre kerítse az elkövetőt, ám az erőfeszítések ellenére az áldozatok száma egyre csak nő. A nyomozás sikertelensége és az elkövetés módja fájdalmas sebeket tép fel Angélában, rég eltemetett gyötrelmes igazságok szilánkjait préseli a felszínre, és Angéla lába alól hirtelen kicsúszik a talaj, miközben egy se veled, se nélküled románc hullámvölgyeivel is meg kell küzdenie. 

Meddig mehet el az ember a saját identitásának keresésében?
Szabad-e bolygatni a múltat?
Mihez kezdjen az ember a szüleivel, akik cserben hagyták gyerekkorában?
Mennyiben határozza meg egy ember egész életét az, ahogyan gyerekként bántak vele?
Mindannyian áldozatok áldozatai vagyunk?

A nyomozás előrehaladtával Angéla tudata egyre inkább beszűkül, és hirtelen versenyfutásba kerül az idővel: vajon el tudja kapni a gyilkost, mielőtt saját sötét titkai megbontják az elméjét?

Kapitány Andrea - Hétfogás
Undergorund Kiadó, 2023



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

De hát miért nem kért segítséget?

A címben szereplő kérdés minden egyes alkalommal elhangzik, mikor a sajtóban megjelenik valami hír arról, hogy egy nőt egy vagy több alkalommal molesztált vagy megerőszakolt valaki a közvetlen környezetéből 5-10-20 évvel ezelőtt (magyar és külföldi példát is dögivel lehetne hozni a jelenségre). Hát mégis miért nem kért segítséget a szerencsétlen akkor amikor történt, miért nem ment azon frissiben rendőrségre, hát könyörgöm miért 10 év után kell hisztizni és kitalálni hogy őt jaj de mennyire megerőszakolták, hát ha egész eddig nem szólt, akkor csak élvezte, nem? Biztos a pénzre hajt a kis ribanc, a zsíros kártérítésre, nem? És amúgy is, a rohadt kis ribancoknak ez kell, hogy rongyosra keféljék a pinájukat, aztán mennek sírni, hogy őket jaj mekkora trauma érte, nem? Hát nem. Nem állítom, hogy egyáltalán nincs olyan nő, aki kamuból talál ki egy erőszak mesét, mert például bizonyos anyagi javakra szeretne ezáltal becstelen módon szert tenni, vagy bosszút állni a volt házastársán, és rájuk ...
Megjegyzés küldése
További információk

Vigyázz, kin segítesz a bajban

Találtam egy képet az interneten, ami szerintem teljesen mást jelent, mint amit a készítője mondani szándékozott vele, de nagyon jól tükrözi a belénk nevelt sémákat. Mert mit is jelent első ránézésre: én megmentelek, erre te hálából megölsz. Én segítek neked, erre te hátba szúrsz. Én önzetlen vagyok veled, erre te kihasználsz és cserben hagysz.  Ha jobban megnézzük a képet, szembeötlik egy másik olvasata is, ami viszont ezerszer nagyobb gyomorba rúgás: annyira se becsülöm magamat, hogy előbb saját magamon segítsek, és csak azután törődjek a te bajoddal, hogy én már rendben vagyok. Aki mégis ezt teszi, azt mondják rá, hogy önző. Magával foglalkozik elsőként, magát rakja az első helyre, és mindenki más csak ezután jön, micsoda neveletlen és tiszteletlen dolog. Na kérem szépen, ezt azért tegyük egy kicsit tisztába. Vannak nárcisztikus emberek, akik mindenkin gátlástalanul átgázolnak, hogy az ő kívánalmaik azonnal és haladéktalanul megvalósulhassanak, legtöbbször mások kárára; ez a bej...
Megjegyzés küldése
További információk

Kezdjük az elején

Írni szeretek, csak nem magamról, pontosabban a bemutatkozás nehéz. Vajon mi érdekel titeket? Foglalkoztok azzal, hogy a regények mögött álló írók valójában kicsodák, honnan jöttek, és mi mozgatja őket?  El Kazovszkij mondta egyszer azt, hogy akkor jó festő valaki, ha nem kell ismerni az életét ahhoz, hogy megértsük a műveit. Szerintem ez nagyon furcsa kijelentés egy művésztől, hiszen a műalkotások nagy része (leszámítva a megrendelésre készülő képeket, zeneműveket, irodalmi alkotásokat) a szerzőből fakad, a saját élete, tapasztalatai, félelmei és álmai inspirálják, a kérdések amik foglalkoztatják, a vágyak amiket szeretne megélni. Pszichésen sérült felnőttek közt felnőni nehéz dolog. Folyton megkérdőjelezed a saját valóságodat. Lehet úgy élni, hogy az ember eltemeti magában a traumákat, de az élet már sosem lesz ugyanaz, mint előtte, és minden egyes bántalmazás elkíséri az embert egy életen át, formálva azt ahogyan a világot látja, és ahogy magára tekint ebben a világban.  Ny...
Megjegyzés küldése
További információk